Radnóti Miklós versét a Kaláka együttes adja elő 35 éves jubileumi koncertjén.Mint észrevétlenül álomba hull az ember,úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkels apányi lett körötte már egyre több barát.Apa és kisfia most együtt látogatják,s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,ki érti még lobos szivének sok kalandját,s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,megrendelésre fordít, eladja verseit,már szerződést bogoz, számolgat és protestáls megélni néki is csak a mellékes segít.Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,hiába táncol és csal a forró emberész,s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,s hogy eljut így is ő mindenhová, aholmezítlen él a szándék és perzsel a kaland.És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,mert értük dolgozik, akár a néma portólcsikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.