Odalenn
Versfilmek 2010
A föld alatti világ rejtélyes alakjai, a metró elevenednek meg Lackfi János versében. A látványvilágot Kuizs Lilla, a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) hallgatója idézi meg nekünk.
Mesés utazás képzeletből a valóságba és vissza. Manófi bejárja a végtelent, a gyermeki gondolatok minden ösvényét. Miklya Zsolt versét Bakos Barbi és Horváth M. Panni - MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) hallgatók - dolgozták fel rajzfilmre.
Mesélő: Magyar Kinga
Manófiam ha látod,
nem hord viharkabátot,
sem sárcipőt a beste,
ezüstcipőben este
csatangol csillag ormán,
el nem röpíti orkán,
se szélvihar, se mámor,
tejúthavat lapátol,
aztán csak gondol egyet,
hoz rigófüttyöt, meggyet,
nap költözik hajából
szénába és a jászol
Tejúton túli fénnyel
telik meg minden éjjel,
keresve sem találnád
a paplanod s a párnád
királyibb környezetben,
leheleted se rebben,
borjú szuszog, s a bárány
áll némán, míg a száján
egy csillag földre cseppen.
Gyermek lakik a cseppben.